 |
Egy hete úgy hozta a szerencsém (és Norbi keze), hogy közös fotózásra indulhattam Anettel. A helyszín és a téma alap ötlete nem tőlem ered, viszont annál nagyobb lelkesedéssel vetettem bele magam. Első megálló a salgótarjáni úti temető, kedd. Szakadó eső, a hely inkább egy erdőhöz, mintsem temetőhöz hasonlít . Az esély, hogy valami értékelhetőt hozzunk ki a helyzetből 0. Viszont a helyszín annál izgalmasabb és félelmetesebb: a sírok összetörve, kripták tárva-nyitva. Kicsit féltünk tőle, hogy bezuhanunk egy sírba, vagy észrevesznek minket a helyi biztonsági szolgálat kutyusai (akik mellesleg első
találkozásra nagyon is barátságosnak bizonyultak). Szóval nem is időztünk sokat, és sajnos nem is igazán mutatkoztunk eredményesnek. Egyszer egy életben mindenképp érdemes belógni egy ilyen helyre, ha másért nem, a Pesten ritkán látható rókákért és mókusokért mindenképp. Azért visszafele megörökítettem kedvenc tűzoltó utcai táblámat.
Mivel értékelhető kép nem született, pénteki célunkként az Új Köztemetőt tűztük ki. Itt legalább a feltétek adottak voltak, de témát nem sikerült megfelelőt találni. Azért sikerült néhány "nemrossz" képet lőni. A két napon többször hallottam az "ez magánterület" mondatot, mint eddigi életemben összesen. Kriptákért érdemes meglátogatni a kozma utcai izraelita temetőt, az Új Köztemető viszont szebbnél szebb szobrok és sírokat tartogat.
Folytatás hamarosan...
Zsé
