Néhány perce komoly kritikát kaptam Mutterkétől, hogy nem elég vidámak a témák, amikről a képeim szólnak. Hát tessék Anyu: Tündérsziklán jártunk. Bálint unszolására, majd "én a helyedben nem jönnék" hozzáállására elkísértem Őt és Árpit egyik esti mászásukra. Részben mert kíváncsi voltam a helyre, részben mert szerettem volna látni miért vannak ennyire oda, és nem mellesleg reménykedtem néhány jól elkapott pillanatban.
Ugyan a fényviszonyok nem voltak a legszerencsésebbek, a kilátás valami egészen szuper, gyönyörűen rálátni a városra (lassan túrablogot, mintsem fotósat csinálok az oldalból :D ). Szóval ajánlom mindenkinek akinek van néhány felesleges órája kilátogatni.
Mivel mégiscsak természetről van szó, magától értetődő volt, hogy A Törpenyúl is velünk tart. Gyanítom négyünk közül ő élvezte ki leginkább a helyszín növényvilágának adottságait, bár fű nem sok nő a sziklás terepen a nyuszicsipsz (laikusok által falevélnek nevezett természeti elem) itt is megterem. Annyira állatbarát a hegység, hogy néhány "légyszi melegítsd meg a fülecskéim" pillanatot eltekintve teljesen kizárt a programjából.
Tehát a konklúzió: van itt látnivaló az aluljárókon túl is.
Zs
