Rövid menekülés és újra a szállítóban találom magam. Hova visznek már megint? Az út a megszokottnál lényegesen (sokkal-sokkal!) hosszabb... Mi a fene? Úgy tűnik autópályázunk, ezt már ismerem, alig várom a megállókat! Én csak futkároznék és legelésznék de ezek a furcsa nyelvet beszélő szőrös alakok lépten nyomon megállítanak fényképezkedni. Állítólag olaszok... hát ezek még nem láttak nyulat?!
Vagy egycsillió évig utazunk mire megérkezünk. Biztos a kocsival van baj... De megérte. Tényleg szupi kis hely! Gyorsan feltérképezem a terepet, állítólag 14 napig maradunk, de frankó kis kecóba hoztak. Sikerül kideríteni, hogy egy Les Issambres nevű helyen vagyunk, és van tenger is! Alig várom, hogy megmutassák!
Néhány napig sajnos a szálláson kell rostokolnom, hogy addig a család nem nyúl tagjai körülnézhessenek a közelben. Voltak St. Tropezban, Grasseban kirándulni, meg persze henyéltek a tengerparton is, biztos tesztelték a vizet, nehogy majd megfázzak amikor levisznek engem is. Milyen kedvesek! :) Minden nap mutogatják az aktuális képeket, majd' kiszúrták a szemem a jobbnál jobb nyúlszállítókkal. Vajon hogy szerezhetnék olyanokat magamnak?
Végre néhány nap után eszükbe jut, hogy miért is vagyunk itt. Irány a tenger! Az élményért cserébe hajlandó vagyok elviselni a szállítómat, és még azt is, hogy útközben hülyét csináljanak belőlem! Bár meg kell hagyni csinos kis nyuszika vagyok...
... így szívesen pózolok kapucsengővel......levendulával...
... de még kőoroszlánt is helyettesítek némi unszolásra!
Hát nem elbűvölő nyuszipofi?
Szóval végül is ezek az átkozottak sikerrel elhurcibálnak a vízig, ami nagyon kellemes, bár az íze nem elsőrangú!
Kis vízparti henyélés után ellenőrzöm a kikötőt, megszámolom a vizijárműveket. Sajnálattal tapasztalom, hogy egy eltűnt :'(
Néhány nap kell az öregeknek, mire kipihenik tengerparti kalandjaimat, majd mindenféle hosszas gondolkodás nélkül fogják magukat és megpattannak egy Grand Canyon du Verdon nevű helyre, ahova szerencsémre nem cipelnek magukkal. Estére már azt hiszem vissza sem jönnek értem, itt fogok éhenhalni, de szerencsére végre megérkeznek. Panaszkodom kicsit, hogy itt hagytak és hallgatom kellett ezeknek az idióta kabócáknak a csiripelését naphosszat, de kegyes nyúl vagyok, hamar megbocsátok némi rágcsáért cserébe. Miután a szemtelenek megmutatják a képeket a túráról kicsit irigylem is őket a látványért, de azért érzek némi elégtételt, amiért elkapta őket a vihar....
Talán jövőre engem is elvisznek oda. Még pár napot vegetálok ezen a kellemes, nyúlbarát helyen, de hamar letelik a két hét. Szomorú vagyok, mert megint egy évet kell várnom a következő nyaralásomra. Még jó, hogy így szeretnek ezek a kétlábúak. Ha ők rosszalkodnának annyit mint én, felőlem otthon maradnának büntiben egész évben! Nos jövőre ismét jelentkezem. Nyuszipuszi mindenkinek!
Üdv: Ennyecske
